Szeptember utolsó hétvégéjén iskolánk évfolyamjai különböző programokon vettek részt. A 9. és 7. évfolyam a már tradicionális akadályversenyen vett részt a veresi tavak környékén. A 10. évfolyam Vácrátóti arborétumot látogatta meg, vagy az akadályversenyen segített az állomásokon. A mi évfolyamunk (vagyis a 11.-esek) két program közül választhattak: kirándulás az állatkertbe, vagy múzeumlátogatás. Mindkettő izgalmas programnak bizonyult, de a legtöbben mégis az állatkertet választották. Nem tudom, hányan járnak maguktól közülünk állatkertbe, de a legtöbbek arcán láttam - ha nem is az egész látogatás ideje alatt -, hogy újraélték gyerekkori élményeiket. Kíváncsian nézelődtek ide–oda, és örültek, ha kedvenc állataikhoz érve csodálhatták őket, akár csak pár másodpercig is. A kirándulás alatt az idő is nekünk kedvezett, így mi még jobban éreztük magunkat a kerítés mögül visszapillantó állatok között sétálgatva.

Mint eddig a legtöbb alkalommal, most se hagyták tanáraink, hogy céltalanul, feladat nélkül, csak úgy lézengjünk össze-vissza a Fővárosi Állatkertben. Körülbelül 30 feladatot írtak nekünk össze, amiből csak 10-et kellett megcsinálnunk. Nekem a személyes kedvencem az volt, amikor különböző kontinensről kellett állatokat összeírni, de a csapatlogó elkészítése is nagy élmény volt. Szerintem nem is kell mondanom, hogy amikor a tanárok kiadták a feladatokat, akkor elindítottak egy kisebb lázongást és pufogást a diákok között, de végül mindenki belátta, hogy nincs más választása. Mi úgy döntöttünk, hogy először kiválasztjuk azokat a feladatokat, amiket meg fogunk csinálni, és csak utána indulunk útnak. Csodálkozva vettük észre, hogy az általunk már sokszor meglátogatott állatkert mennyire megváltozott, de mindannyiunknak nagyon tetszett. Bernivel elbattyogtunk a simogatóhoz, ugyanis Berni már vonaton ülve is azt hajtogatta, hogy ő meg akarja simogatni a kecskéket! Sok-sok séta után az Ő vágya is teljesülhetett! Útközben, amikor találkoztunk más csapatokkal, mindenki szívesen számolt be arról, hogy addigra hány feladattal lettek kész, melyikek vannak meg nekik és melyikek nem, hogy hogyan érzik magukat, és javasoltuk egymásnak azokat a helyeket vagy aranyos, esetleg érdekes állatokat, amiket mindenképpen nézzenek meg. Az állatkerti látogatás délután egyig tartott, utána volt, aki bent maradt Pesten és volt, aki hazament a tanárokkal. A csoportverseny eredményei még nem derültek ki, de én már kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan teljesített és vajon milyen jutalmak várnak a nyertes csapatokra! Ha nektek esetleg van olyan történetetek, ami a kiránduláson történt és szívesen megosztanátok velünk, akkor azt nyugodtan megírhatjátok nekünk! Kíváncsiak vagyunk, hogy ti hogyan éltétek meg a közös szombati kiruccanásunkat!