Néhány hónapja iskolánk tanárai különleges programot szerveztek nekünk. A kiránduláson mindkét évfolyam részt vett. Három busszal utaztunk Pestre, mi a harmadik buszon kaptunk helyet, ahol igazán családias volt a hangulat, mert nagyon kevesen voltunk rajta.
Első úti célunk a Csodák palotája volt, ahol odaérkezésünk után egy érdekes előadáson vehettünk részt. Több kísérletet is láthattunk a hangokról. Többek között azt is megfigyelhettük, milyen hatással van a hélium az ember hangjára. (Köszönjük mindkét Zsoltnak!) A kedvencünk a legutolsó kísérlet volt, mert azt találtuk a leglátványosabbnak (legtüzesebbnek). Ezek után megmenthettük a Földünket egy több lépéses ügyességi játék során. Emellett sok érdekességet kipróbálhattunk és megtekinthettünk. Lehetőségünk adódott beszélgetni a Szentendrei Skanzen dolgozóival is, illetve képet készíteni régi népviseleti ruhákban (pl.: pántlika, posztó mellény stb.)
Utunk ezután fordulatot vett, ugyanis a játékos, vidám Csodák palotájából átbuszoztunk a sokkal komolyabb hangvételű Terrorházába.
Amikor először beléptünk, már akkor megérintett az épület adta nyomasztó hangulat, tudtunk azonosulni az ott látott dokumentumokkal, zenékkel és kíváncsian vártuk, hogy milyen további információkkal tud szolgálni a tárlatvezető a kiállításon. Ezután a társaság két részre oszlott. A kilencedik évfolyam nyerhetett betekintést először az épület kiállítótermeibe. A mi évfolyamunk addig egy 1 órás ebédszünetet kapott. A közeli étkezdékben találta meg mindenki az ízlésének megfelelő ételt. Vicces, hangulatos beszélgetések mellett telt a szabadidőnk. Az ebédszünetet követve mi is megkezdhettük körutunkat a múzeumban. A Terrorháza Múzeum épülete a nyilasoknak és Sztálin leghűségesebb követőinek volt a székháza, ahol most a régi, kommunista Magyarország életébe kaphattunk betekintést. Minden emelete más-más élményt nyújtott számunkra. Az épületben haladva mindenhol ugyanazt a nyomasztó hangulatot élhettük meg, mint mikor először léptünk be az előtérbe. Döbbenten hallgattuk a szívszorító dokumentációkat és figyelemmel követtük idegenvezetőnket mindenhova. A múzeumból kilépve mindannyian kissé szomorúak és lehangoltak voltunk, nagyon tudtunk örülni annak, hogy ennek a kornak mi nem voltunk a részesei.
Sajnos napunk ezzel véget ért, de ugyanolyan jó hangulattal mentünk haza, mint amilyennel jöttünk. Fárasztó, de élményekkel teli nap volt, amelyre még sokáig emlékezni fogunk (mint látszik *kacsint-kacsint*). Köszönjük ezt a csodás napot! Reméljük holnap ugyanolyan jól fog sikerülni a 10.B fizika témazárója, mint amilyen jól ez a nap sikerült.
Köszönjük, hogy elolvastad.
"Balu és Bali"
(Köszönjük a segítséget Csekő Blankának és Pecze Istvánnak)
és néhány kép rólunk:
