Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (1Móz. 1,27)
Képzeld el, hogy készítesz egy olyan alkotást, amibe a szíved-lelked beleteszed, egy olyan alkotást, ami egyszerűen tökéletes. Életet adsz neki. Látod, hogy hasonlít rád és mosollyal tekintesz rá. Éppen be szeretnéd keretezni és feltenni a falra, hogy mindenkinek megmutasd és mindenki lássa, amikor a te tökéletes alkotásod felkiált: "Ne, ne csináld! Nekem ez nagyon kínos, mert csúnya, hülye, túl magas, túl alacsony, közönséges, jelentéktelen vagyok…"
Mi is alkotások vagyunk, és Isten a mi alkotónk. Mi vagyunk az agyag a kezében, amit a legnagyobb szeretettel és odafigyeléssel formál meg az Ő elképzelése szerint. Isten céllal tervezett, festett, faragott, rajzolt, alkotott meg minket.
Kik vagyunk mi, hogy leszóljuk és kritizáljuk a mesterművészt, az egész univerzum alkotóját, aki minket is teremtett? Isten nemcsak, hogy szeret, hanem egyenesen imád minket! Úgy szeret, ahogy vagyunk, ezért nem kellene szégyellnünk azt, akik vagyunk. Szeretnünk kell Őt, a felebarátainkat és magunkat is. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk - az Ő mesterművei és tökéletes alkotásai.
És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1Móz. 1,31)
