Hatalmas élményben lehetett részünk, amikor Erdély pazar, meghökkentő, mégis ugyanakkor rejtelmes tájait járhattuk évfolyamunk csapatával. Mind a négy napunk nyugodtan és családias hangulatban telt és ebben két kedves idegenvezető volt segítségünkre, akik a hosszú, olykor eléggé kimerítő utakat mindig izgalmas történetekkel, mondákkal, mesékkel tették színesebbé és sokkal élvezhetőbbé. Egyikükkel, a székely Márton Alpárral készítettünk interjút,  tőle érdeklődtünk a magyarság megéléséről a határon túlról, a mindennapokról, és sok egyéb érdekes dologgal lehettünk gazdagabbak.

"Amikor kimondom ezt a szót, hogy "Erdély", ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel, igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje. "     / Wass Albert / 

Jelenleg mi mint idegenvezető találkoztunk Önnel. Miért választotta ezt a szakmát? Ez a főállása, vagy másodlagos munkahely? 

Én jelenleg az egyetemen turizmus-földrajzot tanulok, mesteri másodéves vagyok. Ez a munka úgy alakult, hogy egy idegenvezető kolléga (most már kolléga) bejött az egyetemre, ő az Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesületi elnöke, Magyari Vass István, szeretett volna társat keresni.  Ő nagyon-nagyon jó hírnevű, és nagyon sok munkája volt. Elvitt néhány útjára, ahol láthattam, ahogy ő dolgozik, és betanultam, és azután rögtön kaptam a Talabor utazási irodától ajánlatot, hogy dolgozhatok nekik. Először az egyetemen idegenvezettem jó néhány csoportnak, aztán a  Talabornál erdélyi referensként dolgozhattam majdnem két éven keresztül, így egy utazási irodának a működésébe is jobban beleláttam. Most már második éve, hogy  teljes állású idegenvezetőként dolgozom, hát egyetem mellett, de már az idegenvezetőségre helyezem a hangsúlyt, tehát ez  már főállásként működik. 

Hosszú távon is ezzel szeretne foglalkozni?

Egyenlőre igen, viszont szeretnék több lábon állni. Van tanári diplomám, és próbálok minél több mindent megtanulni. Úgy látom, hogy az idegenvezetés nem egy stabil szakma, ezért hosszú távon - mondjuk úgy  tíz éves távlatban - nem nagyon gondolkodom, mert bármi történhet.

Milyen csoportokkal szokott dolgozni?

Hát mivel a Talabornál voltam erdélyi referense, emiatt a viszonyom velük jó maradt, és sok csoportot kapok tőlük. Ők azonban csak diákcsoportokkal dolgoznak, tehát azt mondom, hogy a tavasszal és ősszel olyan 80%-ban diákcsoportok, hetedikesek meg tíz- tizenegyedikesek érkeznek. A nyaram az teljesen felnőtt csoportokkal telik, és néha tavasszal is jön egy-egy felnőtt csoport.

Melyikkel könnyebb dolgozni? 

Ez nagyon változó, van amikor a felnőttekkel több baj van, mint egy gyerekcsoporttal. Gyerekcsoportoknál nagyon sok múlik a tanáron, meg magán az iskolán is: van olyan iskola, ahonnan egy szervezett, fegyelmezett csoport jön, meg vannak, ahol nagy káosz van, és elég nehéz rendet teremteni, ez iskolánként változik.

És velünk milyen dolgozni? :)

Hát szerintem eléggé fegyelmezett csoport vagytok. Most mind a két osztályról egyben beszélek, és lehet nektek jó sokat mesélni. Azt látom, hogy nagyon sok minden érdekel titeket, de programon kívül is nagyon jól kijövünk, legalábbis az én csoportommal (b osztály), velük vagyok egy szálláson, este is együtt kártyáztunk, egy jó hangulatú, és nagyon vidám csoportot ismertem meg bennetek. 

Mit jelent Önnek, hogy erdélyi?

Én azt szoktam mondani ilyenkor, hogy ez a legnagyobb öröm számomra, hogy itt születhettem magyarnak, mert  sokkal jobban ki lehet itt teljesedni. Mert nálunk azért, hogy valaki magyar legyen, minden nap meg kell küzdeni. Itt nem úgy van, hogy ha valohová bemegyek, biztosan magyarul fognak hozzám szólni, hanem itt fel kell készülni mindenre, és napi szinten bizonyítani kell a magyarságunkat. Ami sok esetben például Magyarországon sokkal könnyebb. Akár egy rendőrrel találkozol, akár egy hivatalba mész be, el tudsz boldogulni, éppen ezért innen elég nagy a kivándorlás is sajnos, mert sokan nehezen tudják ezt viselni, hogy saját anyanyelvükkel nehezen tudnak boldogulni. Nehezebb az élet, de úgy gondolom hogy jobb is egy kicsivel. Én nem szeretnék innen elköltözni, ugyanis mi arról nem tehetünk, hogy a határok mozogtak, itt azelőtt is magyarok éltek, ezután is még egy jó darabig magyarok fognak élni, itt voltunk és itt maradunk. 

Szokott Magyarországra látogatni?

Évente egyszer-kétszer-háromszor, ez változó. A húgom kint él Budapesten, és elég sok mindenki a rokonságból, úgyhogy ha Pestre megyek, akkor főleg a családlátogatás az elsődleges cél. Emellett még egyébbel is foglalkozom, mint például néptáncolok, és a néptánc által is egyszer-kétszer sikerül Magyarországra kijutni egy turné, vagy egy meghívás alkalmával. Tavaly voltunk Szegeden a Szent Mihályiak Találkozóján. A mi közösségünket úgy hívják, hogy Csíkszentmihály, ezért szerepelhettünk ezen az elég rangos eseményen. 

Miért látja fontosnak a hagyományok ápolását?

Ezt mi így szoktuk meg, ezt láttuk a felnőttektől. Nálunk például, ha egy lányhoz elmegyünk, és egy vödörrel locsoljuk le, ő nem fog megsértődni, ugyanis már óvodáskorában is azt látta, hogy a nagyok ezt csinálják, és ők elvárják. Tehát nálunk a hagyományoknak az őrzése nem egy feladat, nálunk az magunktól jön, nem ápolni kell mintha beteg lenne, hanem használni kell mert, ez egy eszköz. Most már  Magyarországon is azt látom, hogy van egy generáció, aki próbálja ezt felpártolni, figyelem például a tehetségkutatókat, mint a Fölszállott a páva, és azt látom, hogy ott is van egy réteg, egy generáció, akit ez nagyon érdekel, és a szívügyének tekinti. De én azt látom, hogy ez itt mégis mélyebben gyökeret vert az emberekben. Azért is lehet ez, mert ezeken a zárt településeken, falvakban, városokban sokszor nincsen másra lehetőség, viszont a tánc az egy közeli dolog volt, voltak nagyon jó táncoktatóink a környéken, és akkor mi ezzel kezdtünk el foglalkozni. A tánc nagyon összeköt minket (akikkel óvodából elindultunk, most már majdnem 15, vagy majdnem 20 évre rá most is ugyanaz a csapat táncol együtt). A cserkészet volt még egy olyan dolog fiatalkorunkban, ami segített nagyon sok emberrel megismerkedni, sok mindent láttunk. Nem volt nekünk más kirándulási lehetőségünk, főleg a cserkészet és a tánc által tudtunk a határon átlépni, vagy egy-egy kicsit kiránduláshoz jutni akár egy támogatás, vagy egy meghívás keretén belül, és emiatt egy nagyon-nagyon jó csapat kovácsolódott össze, akikkel mai napig testvérként gondolunk egymásra. 

Miért elképzelhetetlen, hogy elköltözzön?

Nem szeretnék elköltözni semmiképpen, egy ilyen szép tájat itt hagyni. Úgy tartják, hogy régebb is a gyengébb ment el, aki nem tudott megmaradni, és az erős marad itthon. Az én közvetlen családomból is sokan elköltöztek, de én mindig azt mondom, valakinek itthon is kell maradni, most ha mindenki elköltözik, akkor itthon mi lesz? Tehát kell valakinek itthon is maradni, és maradjon az, aki itt meg tud élni. Aki erős, az kell itthon maradjon, és az vigye tovább az elődjeinknek a hagyatékát. 

Magyarországra mennek inkább, vagy mennek nyugatabbra is emberek?

Is-is, vannak akik már dolgozni alapból kimennek külföldre, és ott szocializálódnak, ott keresnek maguknak munkát, új életet kezdenek. Tehát szinte a nulláról kell előröl kezdjék az egészet, mert most ha kimegy valaki egy idegen országba, egyszer meg kell tanulja a nyelvet, integrálódni kell, az egy új életnek a kezdete, és nekem olyan baráti közösségem van itthon, amit nem szeretnék elhagyni, viszont ők sem, tehát mi egyben gondolkodunk, ha nálunk valaki elmegy külföldre dolgozni, akkor lehúzza azt az időszakot, akár két- három évet, de a pénzt azt hazahozza, és itthon fektet be. Házat épít belőle, és próbál valami olyan technológiát itthon megvalósítani, ami még új, tehát az ott szerzett tapasztalatait, tudásait próbálja itthon kamatoztatni. 

Székely karácsony