Újvári Hannát az iskola utolsó napján az igazgató felkéri, hogy vegyen részt néhány társával az Iskolák Országos Versenyén (röviden: IOV). Már nyolcadik éve kerül megrendezésre, de eddig még senki sem hallott róla, azonban ez így is remek lehetőség az iskolának, hiszen bekerültek a 20 beválogatott iskola közé. A versenyzőket különböző tudású diákokból válogatják, a helyszín a verseny napjáig titok.

Hanna nehezen, de beleegyezik a válogatottságba, így Lóránt, Bernadett és Zsombor társaságában - akiket ezelőtt csak látásból ismert - elindul, hogy képviselje a Szirtes Gimnáziumot az IOV-en. Ahogy egyre több barátra tesznek szert, úgy nehezedik a verseny is, és nem mindig egyszerű eldönteni, hogy melyik oldalhoz legyenek hűségesek.

Részletek a könyvből:

– Érdekesen hangzik. Hol rendezik?
– Nem tudni, a szervezők csak a verseny első napján mondják meg, addig homály fedi a helyszínt. A leírás szerint azért, mert így nem tudnak felkészülni előre, és izgalmasabb. A tavalyi évben például a Balatonon volt megrendezve, így az odaérkező csapatok negyede ki is esett, mert nem tudtak úszni a versenyzők.
– És ez hogy derült ki, belefulladtak? – kérdezte a nagyi (...)

 

Bernadett oldalba bökte, és a falon lévő tábla felé biccentett. Mindannyian követtük a szemünkkel a mozdulatot, és leolvastuk a feliratot. "Nincs netezés!!! Csendben ülsz, és vársz, bízva abban, hogy nem rúglak ki! Kocsis igazgató". És egy okostelefon grafikája, piros vonallal áthúzva. Elgondolkodtató tábla.

– Add a kezed! Gyerünk már, Újvári Hanna! – kiáltott
rám, kizökkentve a megilletődöttségemből, mire ösztönösen
megráztam a fejem.
– Nem! Menj! Indulj! – ordítottam türelmetlenül a szakadó
esőben, tetőtől talpig sárosan.
– Megvárlak – közölte egyszerűen, és nem mozdult előlem.
A távolból hangokat hallottam, mire izgatottan odakaptam
a fejem, de az esőfüggönyön át semmit nem láttam.
– Akkor valamelyikünk kiesik – fordultam vissza felé, és
a szemébe néztem.
– Akkor valamelyikünk kiesik – ismételte meg hanyagul
megvonva a vállát, majd a sáros kezét felém nyújtotta. – De
nem fog. Na, gyere már! – ragadta meg a karomat mosolyogva,
és megpróbált felhúzni, de az ujjai megcsúsztak a vizes
bőrömön, és egy hangos kiáltást hallatva visszazuhantam.