Én azt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézsaiás 6:8)

Annával szeretnénk veletek egy bizonyságot megosztani, ami a múlt héten történt velünk.
Hétfőn úgy jöttem iskolába, hogy nagy megerősítésre volt szükségem, amit hála Istennek meg is kaptam pár nap múlva.

Az egész úgy kezdődött, hogy kedden csináltam egy igés kártyát azzal az igével, ami a szívemhez most nagyon közel áll, aztán csináltam még egyet, és még egyet, és még egyet... Összesen 20 lett. Arra gondoltunk Annával, hogy ezeket az iskolánkkal is megosztanánk, hiszen ott lehet a legjobban evangélizálni, ahol a legtöbb időt töltöd (és persze ahol a legnagyobb szükség van rá). Így történt, hogy ezeket a kártyákat kiragasztottuk a folyosókra és termeink elé. 

Az első ember, akinek a bizonyságát hallhattuk, az igazgatónő, Éva tanárnő volt. Annát megkérte óra után, hogy maradjon ott, és elmondta, hogy mennyire sokat jelentettek neki a kihelyezett igék, mert ezek által vigasztalást és támaszt kapott.
A következő ilyen megerősítő történés az volt, mikor láttuk, hogy diáktársaink a kihelyezett igéket fotózzák. Ezen teljesen ledöbbentünk, mert nem is gondoltuk volna, hogy ekkora "sikere" lesz és mindenre számítottunk, csak erre nem.
Csütörtökön az utolsó óránk Károly tanár úrral volt, aki jelezte számunkra, hogy beszélni szeretne velünk. Mi nagyon megijedtünk, mert nem tudtuk, hogy mi fog történni, és arra számítottunk, hogy le fog szidni minket, de szerencsére nem így lett. :) Óra után leültünk és elmondta, hogy részt vett a Jezsuita hétvégén, ahol Isten egy, az iskolánk hitéletével kapcsolatos kezdeményezésre hívta el őt, és elmondta, hogy hétfőn úgy jött be az iskolába, hogy cselekedni szeretne, de nem tudta hogyan, egészen keddig, ameddig ki nem raktuk a kártyákat. A tanár úr felajánlotta és megkért minket, hogy mi is vegyünk részt elhívásának megvalósításában, amire természetesen mi igent mondtunk, és egyből a szívügyünk lett a feladat.

Annyira döbbenetes ez az egész! Istennek pontos terve volt azzal, hogy mi hol és mikor rakjuk ki az igéket, amik embereket szólítottak meg, pedig mi nem is gondoltuk, hogy egy ennyire tökéletes tervben kaptunk feladatot. Minden elrontott dolgunk és bukásunk ellenére Ő úgy gondolta, hogy mi leszünk az eszközei ebben, amit nagyon áldottá is tett nem csak a diákok és a tanárok számára, hanem nekünk is. Nagy hála van ezért a szívünkben, mert ez nagy bizonyság számunkra és mindketten (reméljük, hogy nem csak ketten) nagy megerősítést kaptunk ezek által a kártyák által, és készek vagyunk arra, hogy továbbra is eszközök legyünk az Ő tökéletes és legjobb tervében.